Ma este egy riportban Bujtor István nagyjából ezeket mondta: ma az értékrend nagyon megváltozott a világban, ami számomra érték, azt nem tartják annak és az az érték, ami nekem nem számít értéknek. Nagyon jó, hogy ezt így kimondta, helyettem is.
Aztán ma este még volt az Esős vasárnap című film 1962-ből. Hogy filmtörténeti érték lenne, nem hiszem. De hogy mi mindent idézett fel bennem, azért már megérte megnézni újból, ennyi év után. A címe hallatán rögtön az a jelenet villant be, amikor Mécs Károly meg Polónyi Gyöngyi a padlón ..., és ez a mondat: "Mit akarsz, tartsak szeretőt, akivel lefekszem, neked meg mondjak szépeket?" Hogy ez milyen félelmetesen és borzongatóan izgalmas és provokatív volt úgy elsős gimnazista korunkban akkoriban, az őskorban, azt csak az tudja, aki akkor volt tizenéves. Ezek a szavak, meg az, hogy felmenni egy fiú lakására ... , mit mondjak, a mi neveltetésünk szerint maga volt Szodoma és Gomorra.
Most meg csak néztem Halász Jutkát, Tordai Terit, felfedeztem, hogy én is hordtam úgy a hajam, oldalt csattal letűzve, mint Béres Ilonáé, és nekem is volt olyan kockás rakott szoknyám, mint Polónyi Gyöngyié, és hogy a Nemzeti Múzeum előtt ötágú csillag alakban voltak kiültetve a virágok, te jóságos ég! Egy kis saját történelem, ez van.