Épp erről beszéltem a múltkor, csak akkor a huszonévesek sajátosságának
tituláltam ezt a gondolkodást, most viszont a Détár-Rékasi "álompárról"
(miért álompár, mert eddig nem voltak botrányaik, csak éldegéltek
normálisan?) olvasva jutott eszembe. Így nyilatkozott egy műsorban
Détár Enikő:
".. elmondta, hogy szereti a férjét, úgy gondolja,
hogy nagyszerû ember és apa, de elmúlt benne a szerelmes, odaadó
rajongás Rékasi iránt, ezért döntött úgy, hogy inkább a saját útját
járja."
Ennyi idős korára D. Enikőnek már igazán több esze lehetne. Egy
tizenéves kamaszlány még csak-csak vélekedhet így, hogy ha elmúlik a
"szerelmes, odaadó rajongás", akkor nosza, szakítsunk, de egy negyven
körüli kétgyerekes asszony nőjön már fel végre!
Viszont őszintén örülök, hogy úgy hírlik, mégis együtt maradnak. A két gyereket sajnáltam volna, meg Rékasit.
exbikfic
A bejegyzés trackback címe:
https://exbikfic.blog.hu/api/trackback/id/tr3812943705
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.