Bloglélektan

Ez meg mire volt jó? Volt egy blog, idős bácsinak mondta magát a tulaj, akinek az unokája segít a számítógépen való eligazodásban. Gyanús volt, több, mint gyanús. Tele volt hibákkal, állítólag rosszul lát a bácsi, stb. Még fényképet is tett fel, alatta rövidke önéletrajzzal, ahol 1922-es születésűnek mondta magát, ezzel szemben az első bejegyzésben valami olyasmi volt, hogy nahát, maga se hitte volna, hogy 77 évesen blogot ír.
Többen kételkedtünk. Tamáska, az állítólagos unoka kicsit felháborodott ezen. Most pedig nézem, ugyan mit ír Ecet Ede bácsi (mert ez volt a neve), hát csak a negyven pontos narancssárga betűket találom, hogy ilyen oldal nincs.
Kérdésem: ha átverés akart lenni, ha meg akarta vezetni a blogolvasó társadalmat, oké, mindent lehet, ha valaki ügyesen csinálja, még sikerülhet is neki, de miért kellett pár nap után megfutamodni? Ha neki ez a jó hecc, lelke rajta, de akkor csinálja végig!
Van persze még egy verzió: hogy nem átverés volt. Hogy tényleg létezik Ecet Ede bácsi, tényleg rosszul lát és az 1928-at véletlenül elírta 1922-re, tényleg segített neki Tamáska, és Tamáska tényleg meg akarta kímélni nagyapját a kételkedőktől, ezért inkább törölte az egészet.
De ez az utóbbi verzió nem túl valószínű. Ha mégis, akkor ezer bocs', Ede bácsi!És máskor tessék a kudarcot bátrabban viselni! Ekkora élettapasztalattal ugyebár ...