A parlagfű emlegetéséről jut eszembe az öt évvel ezelőtti nyár. Akkor nagyon beteg voltam, egyik percről a másikra kaptam egy atípusos tüdőgyulladást és gyakorlatilag az egész nyaram azzal telt, hogy egymás után faltam a különféle antibiotikumokat, szám szerint öt fajtát, valamint kétnaponta jártam a kerületi tüdőgondozóba. Azért oda, mert a háziorvosom épp akkor ment szabadságra és úgy látta jobbnak, ha ott kezelnek. Amikor meghallottam, hogy a tüdőgondozóba kell mennem, megijedtem, hogy ott majd tbc-sekkel kell együtt várakoznom, érintkeznem, atya ég, mi lesz, még elkapok valami nagyobb nyavalyát.
Namármost, a sok hét alatt, amíg a rendelőbe járogattam, klasszikus értelemben vett tüdőbeteggel eggyel sem találkoztam. Volt két-három hozzám hasonló tüdőgyuszis, de a többiek, a túlnyomó többség asztmás, illetve allergiás volt. Rengetegen jöttek az allergia elleni gyógyszerüket felíratni, inhaláló nemtudoménmicsodás kezelést kapni, és szenvedtek, fulladtak, nazalizáltak, mert nem kaptak levegőt az orrukon, szóval szinte mindenki vagy "szimplán" allergiás volt, vagy asztmás (aminek egy része szintén összefügg az allergiával). Megdöbbentő volt ez az arány, mert azelőtt nem hittem, hogy ennyien szenvednek ilyen betegségben. Igaz, hogy azelőtt nem is volt ennyi allergiás. Civilizációs betegség ez, vagy mi, és hozzátartozik ahhoz a jelenséghez, ahogy az ember és a természet viszonya lassan egészen rossz irányt vesz. Azelőtt a parlagfű létezéséről se tudtunk, nemhogy betegek lettünk volna tőle. A kullancsok se voltak fertőzöttek, leginkább az volt a köztudatban, hogy ahol birkák vagy erdei állatok vannak, ott van kullancs is, de kirándulások alkalmával bárhol nyugodtan leülhettünk a fűbe, fel sem merült, hogy ez veszélyes. És nem utolsó sorban az ózonréteg is olyan vastag volt, amilyennek lennie kellett, most meg azt mondja a szakértő, hogy ha mától kezdve teljesen megszüntetnénk a széndioxid kibocsátást, a légkörben az eddig odakerült CO2 még ötven évig ott lesz és károsítja. Szép kilátások.