Nekünk mindegyikünknek - például nekem, aki attól vagyok feszült, hogy mennyire kiborít a kolléganőm, hogy pénteken konfliktusba keveredtem egy másik kollégámmal, meg hogy már megint nem néztek felnőttnek a munkahelyemen, na és hogy itthon mennyi megoldhatatlannak látszó problémával kerülök szembe nap mint nap - szóval, nagyon-nagyon szükséges, hogy ezt olvassuk, meg persze ezt is, hogy a saját, jogosnak érzett nyavalygásaink mellett lássuk, átéljük mások drámáját és szívből drukkolhassunk nekik mindannyiuknak: az asszonynak, a pár napos pici babának, a férjnek, a két nagyobb gyereknek és a nagyszülőknek, az egész családnak.