"Öregem, negyedikesek vagyunk, hihetetlen!" - mondja az állomáson egy fiú a másiknak. Ez is csalhatatlan jele annak, hogy kezdetét vette az új tanév.

Más: azt hiszem, ma reggel láttam combfikszet a villamosból, amint görkoriján a közjavatalozóba^TM tartott (aki nem érti, olvassa csak combfikszet és megérti). Ha mégse ő volt, akkor tévedtem.

Megint más: unom már ezt a hátteret a zöldből kikandikáló piros bogyókkal, egész mást akarok, fel akarom forgatni a hátteremet valódi és átvitt értelemben egyaránt. Csak az idő, az idő, amiből soha nincs elég ... na, ezért maradnak még egy ideig a piros bogyók, meg a többi. De aztán, aztán az Isten  irgalmazzon nekik!