Ha a nap nem huszonnégy órából állna, hanem harmincnégyből, akkor kellene egy bkv-blogot is írnom (szándékosan kisbetű!), mert a városi közlekedés is felvet annyi, de annyi kérdést, hogy az csak na!
Például, hogy ababotondék sose vizsgálják  az egyes vonalak kihasználtságát? Merthogy még sose tűnt fel nekik, hogy például a Moszkva téren a 22-es busz végállomásán mindig tumultus várja annak az árva busznak a beérkezését, rossz nézni, mennyien vannak. Persze sokan közülük - akik hátrébb álltak, vagy nem jól helyezkedtek, vagy nem tudtak könyökkel érvényesülni - inkább megvárják a ki tudja mikor érkező következőt, remélve, hogy ott majd jobb eséllyel indulnak a felnyomakodási versenyben. Ez azért mégse járja, nem? Ha néhány percecskével sűrítenék esetleg, netán a járatot, hátha valamicskét enyhülne ez a balkáni állapot.
Aztán ma reggel még más kérdés is felmerült bennem a hatos villamoson. Az úgy volt, hogy a Moszkva téren beállt a szerelvény a megállóba, de már nyomta is a csengőt a pilóta, miközben mindenki őrült tempóban törekedett felfelé a lépcsőkön, sőt pár másodperc múlva be is csukta az ajtókat, egyetlen nyílást engedélyezett csak, a legelsőt, hogy ott a legelszántabbak még egymást sem kímélve felmászhassanak. Aztán meglódult, huss, mintha az lett volna a mai legutolsó zöld jelzés, amit akkor kapott. A Széna térig érdekesen gurultunk tova, pontosabban száguldottunk: úgy gyorsított, hogy majd' leröpített bennünket a nehézségi erő az ülésekről. Az ottani megállóban folytatódott az őrült siettetés, ajtók ki, csengő nyom, ajtók be, lódulás! És ez így ment végig, szerintem rekordidő alatt értem a Jászai Mari térre.  Kérdés: a vezető nincs tisztában vele, hogy utasokat szállít? Hogy nem a saját passziójából, l'art pour l'art kocsikázik keresztül-kasul a városon, hanem azért, hogy ahol megálló van, ott felszállhasson, aki eddig arra várt, hogy az a nyomorult tuja végre beálljon a megállóba?
De azért az utastársak se piskóták. Például sose értem, hogy reggel 8-kor miért van még minden ablak gondosan, légmentesen bezárva akár a 61-esre, akár az 59-esre szállok a Délinél? A tömegközlekedés fél ötkor indul, namármost, fél öt óta testvérek között is eltelt három és fél óra: ez alatt a három és fél óra alatt ez a villamos nem tudom, hány fordulót tett már meg, ez alatt az idő alatt aközül a többszáz ember közül, aki ezekben a kocsikban megfordult, senkinek, de senkinek nem volt igénye arra, hogy levegőt kapjon? Levegőt, oxigént, élenyt (ahogy a nyelvújítók mondták), nem pedig dezodorokkal vegyes fokhagymás kolbászt, tegnap beizzadt pólót, ruhába szívódott olajat, bagószagot, satöbbi, satöbbi. A kilélegzett széndioxidról és egyebekről már nem is beszélve. Nem, ki nem nyitnának még résnyire sem egy ablakot sem, inkább megfulladnak. Nagy az Isten állatkertje.