Most akkor engem vagy valami óóóóriási szerencse fog érni, vagy fityfenét se érnek a babonák. Ugyanis hazafelé tartva, valahol az utolsó pillanatban, azaz talán a házunk előtt, úgy beleléptem, de úgy!... hogy amúgy jólöltözötten, épp csak ledobva az úti batyut a kezemből (és a bűnös topánt a lábamról), azonnal kénytelen voltam a lakás ama részét, melyen már átcsörtettem, meleg domestosos vízzel kezelésbe venni egyszer, kétszer, háromszor. Még jó, hogy a közben fogaim kerítésén átszűrődő mondatokat nem sokan hallották, mert minden illúziójuk huss, elszállt volna, az biztos.
Viszont most legalább seccpecc fel van mosva minden, nem kell hozzá erőt gyűjteni, halogatni, kelletlenül hozzáfogni. A kutyagumi is jó valamire.