Amikor tizenvalahány évvel ezelőtt videomagnót vettem, óriási dolog volt, hogy felvehettünk műsorokat, azután megnézhettük, amikor akartuk, ráadásul ez épp a rendszerváltás idején történt, új szemlélet, addig sosem tapasztalt témagazdagság - egyszóval, lubickoltunk a lehetőségekben. Attól kezdve én, mint afféle Bika, az eleve belémkódolt birtokló hajlamomat a műsorok zsákmányolásában, rögzítésében is kiélhettem, ha jó filmet, előadást, ismeretterjesztő programot szimatoltam, már lőttem is be a gombokat és vettem fel, majd pedig nagy megelégedettséggel rakosgattam a gyarapodó kazettaparkot és úgy éreztem, vagyonom van, kultúringóságom, az örökkévalóságnak megőrzött, bármikor újraélhető értékbankom.
Most meg jó ideje azt veszem észre, hogy amikor valamelyik műsorelőzetesben számomra érdekes témát fedezek fel, már eszembe sem jut, hogy "na, mikor is lesz, majd felveszem videóra ..." - ehelyett arra gondolok, hogy majd megkeresem az illető adó honlapján és jól letöltöm vagy leszedem belőle a képeket. Így volt ez például ma is, amikor Ráday Mihály harangozta be városvédő műsorának legközelebbi adását, amelyben többek közt a köztévé jelenleg épületéről, a Szabadság tér 17-ről is szó lesz és igencsak érdekesnek ígérkezik. Tapasztalatom szerint nagyon jól meg lehet találni a korábbi műsorait is az mtv.hu-n, egész adásokat lehet videofájlban lejátszani, tehát ma már ez a cél, nem a rögzítés. Még nekem, hörcsögként raktározó Bikának sem. Tempora mutantur, et nos mutamus in illis (csak tessék szorgosan rákeresni, mit is jelent ez).