Látod, Apu, nyugdíjas lettem! Örülsz, Apu? Hogy én is megértem? Hitted volna, hogy az egy szem kislányod, akit hol Bikficnek, hol Pocoknak, néha Gyereknek vagy Anyikámnak szólítottál, egyszer nyugdíjba megy? Neked húsz év jutott utána, nekem vajon mennyi? Te, amikor nyugdíjba mentél, kijelentetted, hogy a mosogatás ezentúl a tiéd „ráérek, nyugdíjas vagyok ...” jelszóval. És én most mit vállaljak?

Hacsak azt nem, hogy nem hagyom az időt haszontalanul kifolyni a kezeim közül. Jó lesz így, Apu?

„...ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el ...”