Hát ez is megvolt. Az utolsó nap. Zűrös, pakolászós, intézkedős nap, hazafelé nagy cipekedéssel. De végül lassan elmúlik. Ez is, mint a többi.

****************

Vonaton

Anyuka, három kisfiú, a középső bámészkodik, szeme az ablak fölötti  kriptogramra téved: "Nem szabad sörözni itt se!" - mondja hirtelen. Anyja kis gondolkodás után kapcsol, miről is beszél a gyerek: "Nem, nem sörözni nem szabad, hanem nem szabad semmit kidobni az ablakon ..."
Merthogy a kis képen egy palack sziluettje látható piros vonallal áthúzva. Gyereklogika. Tiszta logika (no meg persze, tapasztalat).

****************

Ugyancsak ők: mikor a három gyerek, élen az alig háromévesforma Domonkos nevű legkisebbel már elviselhetetlen hangerőre kapcsolt és percről percre egyre féktelenebbül hancúrozott, Anyuka mentőövként előhúzta a mesekönyvet  és elkezdett belőle felolvasni. Csend támadt, a két nagyobb némán figyelt, a kicsi pedig fészkelődve, le-leszállva az ülésről, majd újra felkapaszkodva a maga sajátos stílusában kommentálta a mese cselekményét. Ha a mesében valaki evett, Domonkos ezt mondogatta: "nyamnyamnyamnyam ..." , ha vertek valakit: "puff, puff ..." - és így tovább. Láhatólag mind megszokták már ezt a fajta mesehallgatást, ügyet se vetettek a kicsire, aki nyilván mindig így szokta aláfesteni a felolvasást. Domonkosnak nem elég a narratív megoldás, effektusokat is igényel.
Multimedialitás.