Talán az lenne a legjobb, ha ma már semmihez se nyúlnék és megpróbálnám baj nélkül átvészelni, ami a napból még hátravan. Volt itt már minden, villanyóra levágása, villanyszerelés, de a csúcs az volt, amikor a nagy műgonddal összepepecselt, fűszerezett, megfőzött, isteni illatokat árasztó zöldségeket krémleves készítése céljából átturmixoltam, majd a következő pillanatban - megfeledkezve arról, hogy ott megy a drót - a turmixgépet lerántottam és egész tartalmát a konyha kövére és egyéb járulékos elemekre, úgy mint: szék, párna - rádöntöttem. Miközben a romokat igyekeztem eltüntetni, nyolcvanszor felmostam, párnát kimostam, asztalt, széket takarítottam, szóval eközben először arra gondoltam, hogy akkor most egy tíz perc alatt elkészülő zacskós leves lesz a büntetés, de aztán megembereltem magam és azt mondtam: na nem, zöldségkrémlevest akartam, az is lesz. És másodszorra tényleg az lett. Naggggyon fiiiinom zöldségkrémleves. Mert megérdemlem.
Ebben csak az az érdekes, hogy egyáltalán nem jellemző rám ez a fajta széllelbélelt magatartás, sőt. Azt hiszem, fáradt vagyok, nagyon.
exbikfic
Politika, vagy nem is az ...
Nem örülnék, ha az lenne a köztársasági elnök, akit ma jelölt a pártja. Sz. K.-ról nekem két kép ötlik fel: az egyik, amikor a parlamenti ülést néhány, a karzatról csendben röpcédulákat szóró fiatal zavarta meg és ő ijedtében csak a példátlan jelzőt tudta ismételgetni. De a másik sokkal nyomasztóbb: az elmúlt Karácsonykor az egyik gyermekkórházban jótékonysági műsort rendezett a közszolgálati tévé és ő is megjelent mint vendég. Minden, amit abban a néhány percben tett, mondott, ahogy viselkedett, szóval minden nélkülözött bármifajta érzelmet. Teljesen fád, monoton hangon beszélt, mint egy darab fa, úgy ült le a gyerekek közé, mintha egyáltalán nem érintette volna meg sem a hely, sem a gyerekek sorsa, állapota, egyáltalán semmi, ami körülvette. Számomra megdöbbentő volt és tényleg nem értettem, hogy egy nő hogyan tud ennyire közömbösen viselkedni gyerekek, ráadásul beteg gyerekek között. De ha, tegyük fel, csak zavarban volt, vagy a hely feszélyezte, az is baj, mert egy közszereplő, méghozzá nem is akármilyen pozícióban lévő közszereplő ne legyen zavarban és viselkedjen a helyhez és alkalomhoz illően. Például látsszon valami belülről jövő szeretet, kedvesség az arcán, ha gyerekek közé kerül.
Szóval, nem tudok sokat Sz.K.-ról, de az a kevés sem szól a javára.
Ma temetésen voltam, eltemették Csabát, régi barátunkat. 1:0 a rák javára. Egy évvel volt idősebb nálam.
A temetéseken egyáltalán nem érint meg az a tény, hogy az eltávozott földi teste valamilyen formában ott van, nem irtózom ettől, nem félek, nem érdekel. A temetést gesztusnak, szertartásnak fogom fel. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy annak a valaminek, ami ott van, már semmi köze hozzá, aki ő volt. A lényeg, ami nem temethető, nem hamvasztható, nem romlandó - a lélek már egészen máshol van. Csabával kapcsolatban is inkább emlékek tolultak fel - az, amikor a költözésünk előtt segített nekem kicipelni a lakásból a szükségtelen, lomtalanítókra váró bútorokat, vagy amikor egy-egy, családok közti névnapozás alatt hagytuk az "öregjeinket" cseverészni, mi meg jót politizáltunk, meg amikor anyu combnyaktörést szenvedett az udvaron és hogy ne a hideg kövön várja be a mentőket, Csaba egy székre ültette, majd pedig a székkel együtt megemelte és felvitte a lépcsőn, be a lakásba. Ilyenek kavarogtak a fejemben, míg néztem a nyolcvan körüli szüleit és nagynénjét, akik tartották magukat, de látszott, mennyire összetörte őket a fájdalom.
Csaba, nyugodj békében!
Ráadás a mai nap tiszteletére:
Garai Gábor: Jókedvet adj!
Jókedvet adj, és semmi mást Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerncse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem,
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Ma van a Költészet Napja, ráadásul az idén épp száz éve született József Attila. Mégis inkább egy talán kevésbé ismert Kipling-verset teszek ide, az egyik kedvencemet, bár őszintén szólva, Kosztolányi fordításában szerettem meg, nem véletlenül. Ha létezik még az a szokás, hogy a ballagóknak tarisznyát adnak, abba is jó lenne útravalónak.
Rudyard Kipling: If
| If you can keep your head when all about you Are losing theirs and blaming it on you If you can trust yourself when all men doubt you But make allowance for their doubting too? If you can wait and not be tired by waiting, Or being lied about, don't deal in lies, Or being hated, don't give way to hating, And yet don't look too good, nor talk too wise: If you can dream-and not make dreams you master: If you can think-and not make thoughts your aim: If you can meet with Triumph and Disaster And treat those two impostors just the same: If your an bear to hear the truth you've spoken Twisted by knaves to make a trap for fools, Or watch the things you gave your life to, broken, And stoop and build'em up with worn-out tools: |
If you can make one heap of all your winnings And risk it on one turn of pitch-and-toss, And lose, and starg again at your beginnings And never breathe a word about your loss: If you can force your heart and nerve and sinew To serve you turn long after they are gone, And so hold on when there is nothing in you Except the Will which says to them: "Hold on!" If you can talk with crowds and keep your virtue, Or walk with Kings - nor lose the common touch, If neither foes nor loving friends can hurt you, If all men count with you, but none too much: If you can fill the unforgiving minute With sixty seconds' worth of distance run, Yours is the Earth and everything that's in it, And - which is more - you'll be a Man, my son! |
| Devecseri Gábor fordítása: Ha Ha józanul tudod megóvni fődet, midőn a részegültek vádja mar, ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket hogy kételkednek, megérted hamar; ha várni tudsz, türelmed nem veszett el, s csalárdok közt sem léssz hazug magad s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel, de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy; ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja, gondolkodol - s ezt célul nem veszed, ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra, s e két garázdát egyként megveted; ha elbírod, hogy igaz szódat álnok torz csapdává csavarja a hamis, s miért küzdöttél, mind ledőlve látod, de fölépíted nyűtt tagokkal is; ha tudod mindazt, amit megszereztél, kockára tenni egyetlen napon, s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél sóhajtás nélkül némán és vakon; ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek parancsot adni, bár a kéz, a láb kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!"; ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed királlyal is - és nem fog el zavar, ha ellenség se, hű barát se sérthet, ha szíved mástól sokat nem akar; ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: megtöltöd s mindig méltó sodra van, tiéd a föld, a száraz és a tenger, és - ami még több - ember léssz, fiam! |
Kosztolányi Dezső fordítása: Ha Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol - s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: "Kitartani", ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és - ami több - ember leszel, fiam. |