Gondoltam, megyek egy kicsit irígykedni Liechtensteinbe, mert ott biztos nem ilyen ocsmány az idő, mint itt, ott a hegyekben nyilván ragyog a nap, mondom, megnézem már őket, lássak valami szépet. És mit látok? Kedvencemben, Malbunban úgy hózik, hogy csak na! Ez még ott is kicsit korai, nem? De azért szépnek szép:

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak elôtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetôt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam ôszbe vegyûl már,                    
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha elôbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyûimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret! 

Még az előzőhöz: nagy kár, hogy nem lehet az üzenőkben minden kétséget kizáróan azonosítani a beíróknak önmagukat, mondjuk jelszóval. Tehát egy bizonyos névvel csak a valódi személy léphetne be a dobozba, ha be akar írni valamit, mert ugye az emailcímünket bárki tudhatja, de ha csak jelszóval írhatna be, akkor nem lenne elég az email ismerete. Nincs erre lehetőség? Ha valakinek van ötlete, szóljon!

Annyira szerettem volna valami békés, szép hangulatban eljutni az egyéves évfordulómig, ami már közeledik, készítem az új sablont, válogatok, szerkesztgetek, tervezem gondolatban, hogy mit írok be majd aznap - és akkor történik valami, amitől megkeseredik a számban az egész jó íz, ami ezt a blogírást jellemzi. Mert most fedeztem fel, hogy valaki megint bepofátlankodott, nem hozzám, ááá, nem, hanem annnához, és beírt valamit az üzenődobozába az én nevemben, ami annnának rosszul esett. Honnan tudhatta volna, hogy nem én voltam a beíró? Emiatt pedig, ha akár csak egy napig is, de rám gondolt kissé megbántódva. Ezen az sem segít, hogy azonnal tisztáztam magam az üzenőjében. Attól még a megbántottság az én személyemhez kötődött egy napig, mindaddig, míg annna el nem olvassa a bejegyzésemet.
Természetesen sejtem, ki volt az elkövető, akit részemről már nem illet meg sem az ártatlanság vélelme, sem a méltányosság. Miért leli valaki örömét mások piszkálásában? És ha már ilyen ferde igényei vannak, akkor legalább vállalná önmagát saját nevével, igaz, Lajos???
Nem hagyom, hogy elmenjen a kedvem az egésztől, de most nagyon keserű gondolatok forognak a fejemben.

De mennyire igaza van Pacemakernek ebben a bejegyzésében, teljesen egyetértek vele! Meg még azt is elfelejtik abban a reklámban megemlíteni, hogy az az óriási kedvezmény délután négytől és hétvégén érvényes. Tehát akinek, mondjuk, olyan az életformája, hogy jobbára csak hétköznap napközben telefonál és sem este, sem hétvégén, annak ez az egész egy ... na, annyit se ér. Meg egyébként is kinyílik a bicska a zsebemben annak az okoskodó szőkeségnek a látványától is, hát még amikor megszólal!

Hogy törne le a keze minden ráérő, jódolgában unatkozó, mocsok vírusgyártónak! Sorra kapom a leveleket, miszerint a freemailes címemről vírusos levelek mentek ide-oda, persze egyik címet se láttam soha, ahová állítólag levelet küldtem, mert nyilván valami piszok vírus begyűjtötte az én címemet is és most szórakozik. Hülye egy világ, ahol mindent szemétkedésre lehet felhasználni. Ezek meg sem érdemlik, hogy Neumann János a világra jött nekik feltalálni a komputert, hülye bagázs!

Figyelem, GG-rajongók! Az előbb reklámozták a tévében, hogy jön az új sorozat október közepétől vasárnap délutánonként! Hurráááá!
Azt hiszem, át kell ütemeznem a vasárnapi programomat, de megoldom..

Miért van az, hogy a boltban a pénztáros, amikor fizetek, visszakapom a visszajárót és megköszönöm, csak utána mondja, hogy "én is köszönöm". Mi az, hogy "én is"? Nem, elsősorban és sorrendben először neki kellene megköszönni mindent: hogy hozzájuk mentem be és nem máshová, hogy választottam, levettem, odavittem, kifizettem, és feltehetően máskor is bemegyek. Hiszen ebből él, vagy nem?
Miért van az, hogy valaki kölcsönvesz tőlem a munkafolyamatból egy könyvet, több hónap után visszahozza (addig én fektettem a hozzá tartozó többi könyvet és a munkafolyamatot is, rá vártam), majd amikor én megköszönöm (mármint hogy visszaadta), akkor azt mondja: "szívesen"? Nem köszöni meg, hogy eddig vártam rá, félretettem a hozzá tartozó többit, odafigyeltem és miatta bizonyos dolgokat átszerveztem, nem, hanem a végén még úgy néz ki, mintha ő tett volna szívességet azzal, hogy elvitte, majd visszahozta. Tudom, figyelmetlenség, elbambulás, véletlen - hallott egy köszönömöt, automatikusan rámondta, hogy szívesen. Na de mégis.

Ha már így együtt vagyunk, magyarázza meg nekem valaki, aki jártas az Újvilág körülményeiben: tulajdonképpen miért nem tudtak a színesbőrűek elmenekülni New Orleans-ból? Mert mindig csak azt említik, szinte magától értetődően, hogy ennyi meg ennyi százezer feketének nincs kocsija, kész, passz, ezért ottmaradtak. És másképp nem lehet elhagyni a várost? Tudtommal van a nagy Ámerikában vasút, távolsági buszjárat, igaz, hogy nagyok a távolságok, dehát napokig menekültek a százezrek kifelé New Orleans-ból, mire odaért a hurrikán, lett volna idejük vonattal, busszal is messzebbre jutni, nem? (Én biztos gyalog is elindulnék északnak, ha délről jönne a hurrikán, igaz, hogy nem lakom többezer kilométeres országban és legfeljebb Szobig jutnék, már utol is érne ...)
Ez tényleg komolyan érdekelne, várom a felvilágosítást!

Ha a nap nem huszonnégy órából állna, hanem harmincnégyből, akkor kellene egy bkv-blogot is írnom (szándékosan kisbetű!), mert a városi közlekedés is felvet annyi, de annyi kérdést, hogy az csak na!
Például, hogy ababotondék sose vizsgálják  az egyes vonalak kihasználtságát? Merthogy még sose tűnt fel nekik, hogy például a Moszkva téren a 22-es busz végállomásán mindig tumultus várja annak az árva busznak a beérkezését, rossz nézni, mennyien vannak. Persze sokan közülük - akik hátrébb álltak, vagy nem jól helyezkedtek, vagy nem tudtak könyökkel érvényesülni - inkább megvárják a ki tudja mikor érkező következőt, remélve, hogy ott majd jobb eséllyel indulnak a felnyomakodási versenyben. Ez azért mégse járja, nem? Ha néhány percecskével sűrítenék esetleg, netán a járatot, hátha valamicskét enyhülne ez a balkáni állapot.
Aztán ma reggel még más kérdés is felmerült bennem a hatos villamoson. Az úgy volt, hogy a Moszkva téren beállt a szerelvény a megállóba, de már nyomta is a csengőt a pilóta, miközben mindenki őrült tempóban törekedett felfelé a lépcsőkön, sőt pár másodperc múlva be is csukta az ajtókat, egyetlen nyílást engedélyezett csak, a legelsőt, hogy ott a legelszántabbak még egymást sem kímélve felmászhassanak. Aztán meglódult, huss, mintha az lett volna a mai legutolsó zöld jelzés, amit akkor kapott. A Széna térig érdekesen gurultunk tova, pontosabban száguldottunk: úgy gyorsított, hogy majd' leröpített bennünket a nehézségi erő az ülésekről. Az ottani megállóban folytatódott az őrült siettetés, ajtók ki, csengő nyom, ajtók be, lódulás! És ez így ment végig, szerintem rekordidő alatt értem a Jászai Mari térre.  Kérdés: a vezető nincs tisztában vele, hogy utasokat szállít? Hogy nem a saját passziójából, l'art pour l'art kocsikázik keresztül-kasul a városon, hanem azért, hogy ahol megálló van, ott felszállhasson, aki eddig arra várt, hogy az a nyomorult tuja végre beálljon a megállóba?
De azért az utastársak se piskóták. Például sose értem, hogy reggel 8-kor miért van még minden ablak gondosan, légmentesen bezárva akár a 61-esre, akár az 59-esre szállok a Délinél? A tömegközlekedés fél ötkor indul, namármost, fél öt óta testvérek között is eltelt három és fél óra: ez alatt a három és fél óra alatt ez a villamos nem tudom, hány fordulót tett már meg, ez alatt az idő alatt aközül a többszáz ember közül, aki ezekben a kocsikban megfordult, senkinek, de senkinek nem volt igénye arra, hogy levegőt kapjon? Levegőt, oxigént, élenyt (ahogy a nyelvújítók mondták), nem pedig dezodorokkal vegyes fokhagymás kolbászt, tegnap beizzadt pólót, ruhába szívódott olajat, bagószagot, satöbbi, satöbbi. A kilélegzett széndioxidról és egyebekről már nem is beszélve. Nem, ki nem nyitnának még résnyire sem egy ablakot sem, inkább megfulladnak. Nagy az Isten állatkertje.