Tetszett,
hogy a ma délelőtti misére a Margitszigeten olyan
sokan mentek el. Pedig tél van, hideg van, kellemetlen, nyirkos
szürkeség van, a szertartás a szabadban zajlott, még leülni sem lehetett,
mégis nagy tömeg állta körül az ideiglenes oltárt.
Nem tetszett,
hogy sokan a kolostorromok tetején mászkáltak,
álltak és túlnyomó részt nem gyerekek, hanem felnőtt férfiak és nők. Én
még gyerekeknek sem engedném, hogy felmásszanak oda, mert azok nem
járdák, utak, amit régen is gyaloglásra használtak, hanem falak, lassan
ezeréves épület maradványai. Csoda, hogy ennyi áll még belőlük. És
akkor most normális, felelősen gondolkodó, jóérzésű emberek felmásznak
rájuk és ott álldogálnak több, mint egy órát, nyilván azért, hogy
jobban lássanak. És nem volt senki a szervezők, rendezők, biztonsági
személyek közt, aki azt mondta volna mindjárt az elsőknek, akik
felmentek oda, hogy "kedves hívek, szíveskedjenek lefáradni onnan és
elhelyezkedni máshol, tiszteljék annyira a múltat, nemzetünk múltját,
hogy nem taposnak Margit kolostorának falaira ..."
Ez épp olyan, mint amikor gördeszkás srácok (nem tudom, ma is így van-e
még) a Hősök terén az ismeretlen katona emlékművére, azaz nemzeti hőseink jelképes emlékhelyére csattogtak fel-le,
mert az olyan kézenfekvő és praktikus gyakorlóterület volt.
Kegyeletsértés, közömbösség, de mindenképpen nagyfokú tiszteletlenség.
exbikfic
A bejegyzés trackback címe:
https://exbikfic.blog.hu/api/trackback/id/tr3312944251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.