Már november van. Ami engem illet, semmi közöm ehhez a Halloween-őrülethez. A Mindenszentek ünnepéhez, meg a halottak napjához igen, azokhoz van közöm. Például bármelyik pillanatban nagyon jót tudok sírni ezen a két dalon:
Örökre szépek Valahol, a fényeken túl ami szép volt, s elmúlt, újra vár. Valahol, az árnyakon túl újra befogad egy távoli táj. ahol ő, aki elment már, kézenfog majd újra odaérsz, hol eleven a múlt mikor elindulsz a végtelen útra És az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények ó, régen várnak ránk, az örökre szépek nincs még rá szó, milyen az a múlt bolygó. Valahol, az alkonyon túl, hova annyi fénylő csillag hullt valahol az álmon is túl már a harag is a múltba simult. És távol a vonzástól még nyílik másik távlat az a hely, mit nem hagy el a fény, soha nem üzen a földi világnak. S az elégett mécsesek újra kigyúlnak és összesimulnak az évek ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek új ország vár, vissza sosem enged már. Ott van a múltunk egy távoli tájon, s az elveszett éveket el lehet érni újra. nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el hogy élnek az emlékek még valahol. Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak és megállnak végre az évek Túl a fényeken, túl az árnyakon Ó, régen várnak ránk az örökre szépek Új bolygó vár, egy földöntúli világ másik, békés táj (A Padlás c. musicalből) |
Tábortûz Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött Most visszatér s leül a tûz mögött Sok szív mélyén Ott ég ez a tûz egy kör közepén Egy dal, s te újra mellém ülsz És lobog a tábortûz, a szél belekarolt Egy dal, és újra köztünk élsz Ma újból te zenélsz, úgy van, ahogyan rég volt Egy dal, s te újra mellém ülsz És lobog a tábortûz, a szél belekarolt Szól egy dal, és a lelkünk összeér A gyönyörû tûzfénynél, napszínû a hold Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idõ Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövõ Sok szív mélyén... Isten veled, a könnyem nézd ma el Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell Ez a tûz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét A lelkekért, akiket rejt az ég Sok szív mélyén... (Emberek együttes - Miller Z.) |