Érdekes dolog ez a blog. Mindig azt hittem, engem nem érdekelnek az emberek annyira, aztán most kiderül, hogy dehogynem! Booooorzasztóóóóan sok időt töltök el blogok olvasgatásával, annyit, hogy az már egyenesen felháborító. Persze legtöbbször csak később jut eszembe, hogy el is lehetett volna menteni, aztán később offline elolvasni. De akkor nem tudom megnézni az esetleg előforduló linkeket, szóval, maradok online, ketyeg a modem, én meg belemerülök a mások gondolataiba. És a mások gondolatai időnként nagyon hasonlítanak az enyéimre, van úgy, hogy egyes blogtársak mintha csak helyettem írnák ezt vagy azt, pontosan, mintha a saját gondolataimat látnám. Aztán például azt se tudtam erről a műfajról, hogy ennyire sok a visszajelzés. Gondoltam, végre leírom az érzéseimet, véleményemet erről-arról - "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" alapon - de hogy mindjárt olvassák is, sőt reagálnak is, az meglepett. Egyszerre csak emberek közt találtam magam, akik dicsérnek, figyelmeztetnek, kacsintanak, beszólnak - ez jó, nagyon jó!
Most már csak arra lennék kíváncsi, vajon ki lehet az, aki Kínából háromszor is az oldalamra tévedt??? (Ha tud magyarul és olvassa ezt, nagyon kérem, írjon!)