Micsoda idő! Nem hiába riogatnak bennünket már két napja az orkánnal. Nálunk déli egy óra körül elsötétült az ég és egy pillanat alatt feltámadt a szél, dörgött az ég, szakadt az eső jéggel vegyesen, mire ki mertem dugni az orrom az ajtón, a föld terítve volt a sűrű jégtörmelékkel. Amikor aztán a zivatar elvonult, akkor jött a java olyan széllökésekkel, hogy percenként azt hittem, mindenestől elfújja az egész házat. Villany nem volt, az E-on (ők itt az Elmű) kocsija ide-oda rohangált az utcán, mint a mérgezett egér. Mostanra, mire besötétedett, már van áramunk, de a szél, bár valamicskét gyengült, még mindig kivételes lökéseket produkál. Még világosban többször is kimentem és körbejártam a házat (amekkora ez a kóceráj, nem volt nagy gyaloglás) de egyelőre egy ledőlt kerítésdeszkát és egy fél törött cserepet fedeztem fel, ez utóbbi még nem derült ki, honnan hiányzik, de pillanatnyilag nem is foglalkozom vele, úgyse tudnám megoldani, akárhonnan is esett le. Mondom, többször is kimentem a jeges szélviharba, mert odabent hisztériás rohamokat kaptam a zúgástól, de kint szembenézni a viharral valahogy könnyebben ment. Ez érdekes, bár egyéb élethelyzetekben is jobban szeretem ismerni a valóságot, még ha kellemetlen is a szembesülés, mint begubózva frászban lenni a bizonytalanságtól.
I have a dream! Egy kis lakás egy jó nagy, masszív bérházban, ahol - hacsak nem a legfelső emeleten lakom, ahol leviheti a tetőt a szél - szóval egy olyan nagy, városi házban nem kapnék idegrohamot egy északnyugatról betörő hidegfronttól (mert természetesen itt északnyugati még a szobaablak is, milyen is lehetne...), yeeeah, I have a dream...