Szeretem a régi fényképeket. Ez itt most már sokadszor kerül a kezembe, de minden alkalommal újra megcsodálom. Saját története van, de ha figyelmesen, nemcsak a szemével, hanem a szívével is nézi valaki (mert ugye "jól csak a szívével lát az ember ..."), olyasmiket tudhat meg belőle a huszadik századról, ami nincs a történelemkönyvekben.
Ez tulajdonképpen egy képeslap, elküldték, megérkezett, aztán hányódott a családban, így került hozzám. Nagyapám küldte a legidősebb lányának, aki Zomborban tanított, a hátoldalon megírta, hogy mit örökít meg a fénykép: egy bizonyos Abonyi Nándor nevű falubeli fiú aznap "tette az első misét" mint ferences szerzetespap ott a falu templomában. Azt írja nagyapám, "papi lakodalom" volt, tehát nyilván megadták a módját az ünneplésnek, ettek-ittak, mint egy lagziban, aztán le is fényképezkedtek. Középen ül az ünnepelt új pap, mellette kétoldalt az idős szülők, mögötte a két fiatal nő a két testvére. A plébánoson kívül meghívták a szomszéd falu papját is, ott áll balszélen a legfelső sorban. És ott van nagyapám, kezében a tálcával, rajta három pohár bor (akkor éppen vendéglős volt), az előtte ülő sötétruhás asszony a nagymamám, a lábánál pedig az a beesett arcú, kopasz gyerek lett később az apám.
A kép 1924 júliusának utolsó vasárnapján készült, nagyapám alig három hét múlva, augusztus 20-dikán meghalt. A szeszfőző kazán felrobbant közvetlenül mellette és annyira megégett, hogy nem tudtak rajta segíteni. 50 éves volt. Apám 9 éves volt, a két húga 7 és 1 éves. Már csak az akkor hétéves Irén néném él, ma is ott lakik a szülői házban, az idén volt 87 éves.


(Ha rákattintasz, nagyobb kép jön elő)