Rájöttem, miért zúdítja rám D. a felolvasásait az internetről, újságból, könyvekből. Mert nincs kivel megosztania azt az élményt, amit egy számára érdekes weboldal, könyv vagy újságcikk jelent, ugyanakkor pedig igényli, hogy megoszthassa valakivel. Kínos. Mivelhogy nekem meg épp ezzel ellenkező a természetem, szeretek minden hatást, betűt, képet, benyomást a saját szűrőmön keresztül befogadni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha én magam nézem, olvasom, hallgatom azt, ami elém kerül, nem pedig a más elbeszéléséből, felolvasásából, leírásából engedem magamhoz. Tényleg kínos.
D. mellé olyan szobatárs kellene, aki szereti, ha felolvasnak neki. Esetleg ő is előszeretettel olvas fel másoknak. Akkor kánonban, egymást túllicitálva részesíthetnék egymást ebben az örömben. Micsoda hangzavar lenne!
Álom, álom, édes álom ... Addig viszont maradok és szenvedek, jajjj ... Egy picinyke lakatlan sziget, persze laptoppal és internet-hozzáféréssel, az vóna csudijó!