Az éccaka vót itt cirkusz, kezicsókolom! Szemközti szomszédék (ami egyáltalán nem fedi a valóságot, mert hál'Istennek köztünk van a vasút) buliztak. Ez évente egyszer előfordul náluk, még nem tudtam rájönni, milyen alkalomból, talán valami szülinap, lényeg az, hogy ilyenkor kivilágítják az udvarukat és már délután elkezdenek teljes hangerővel zenebonálni. Főleg mulatós és kisebbségi mjuzik szól, de valami falrengető decibelekkel. A telkek ott is nagyon keskenyek, tehát a szomszédaik házfala két-három méterre van a banzájtól.
Ment a csinnadratta késő estig, a háznép is bekapcsolódott a gépi zenélésbe hangos énekszóval, miegymással, mígnem úgy tíz óra tájban néhány "k... anyátok, hogy az a ki... rohadt... mocskos szemét..." stb., stb. ordítást hallottam. Felismertem, hogy ez a mi második szomszédunk hangja, na, gondoltam, úgy látszik, J-nál elszakadt a cérna, dehát hiába kiabált, amazok túl messze voltak, úgyse hallották a saját lármájuktól. Aztán kb. egy óra múlva megint valami ordítás hallatszott, de ez már eltartott egy darabig. A saját szomszédjuk unta meg a dolgot és üvöltözni kezdett, a mulatók meg vissza (mondjuk, kíváncsi lennék, mivel érveltek saját védelmükben...), férfihangok, női hangok, minden keveredett rendesen a gépzenével, hozzá még az egész környék kutyái éktelen ugatásba kezdtek, ez aztán eltartott vagy félóráig, majd pedig csend lett. Remélhetőleg nem késelték meg a szomszédot, mondom magamban, kinézek már, mi van, de bűnesetnek semmi jele sem volt, vigadozók visszavonultak, kutyák elhallgattak, a szomszéd háza nem lángolt, rendőrségi autó, mentő nem közeledett, örömmel konstatáltam tehát, hogy senki nem tett kárt senkiben. Csak a szomszéd bácsi vérnyomása mehetett fel az egekbe, viszont azóta kussol mindenki.
Ilyen volt nálunk ez a békés, csendes, tücsökciripeléses, csillagfényes vidéki nyáréjszaka.