Körmondat lenne, de kinőtte

Reggel egy mamika az orrom előtt majdnem elterült, mint egy gyalogbéka a Moszkva tér aszfaltján, odanézek, hát tűsarkakon billeg, ó hiúságok hiúsága! A villamoson meg egy maca annyira rámmászott az igen formás hátsójával - ami persze engem nem hozott izgalomba, inkább zavart - hogy amikor kiszúrt egy ülőhelyet és megcélozta, félhangosan megeresztettem, hogy "ez jó ötlet ..."  Persze a villamoson minden ablak zárva, az oroszlánszag is ezzel egyenes arányban állt, pedig szerintem az is hozzátartozik a kultúrához, hogy észrevesszük és zavar, ha büdös van, mert hiába jövünk mi reggel frissen, harmatosan az összkomfortból testápolózva, dezodorozva, parfümözve, ha a járműveken meg egymás kilélegzett bacijait nyeldessük befelé. Úgyhogy én le is rántottam azonnal egy ablakot, szerencsére sikerült, mert ilyenkor szokott az a frusztráló eset bekövetkezni, hogy az ablak nem gyön, nem gyön, hiába rángatom, de ma úgy látszik, jó passzban voltam. Egy bácsi meg a Margit körút reggeli forgatagában szlalomozott halált megvető bátorsággal a kocsik közt, de az ilyeneket védi az őrangyaluk. Aztán a dm-ben vettem pár apróságot - köhögés elleni cukorka, hogy ne akarjak megfulladni a vonaton úgy, mint tegnap, vörös lencse, hogy ma este jól megfőzzem babérlevéllel, nyammm - majd gondosan eltettem a visszajárót és kisétáltam a buszmegállóba, de szerencsére akkor elkezdett mardosni valami megfoghatatlan hiányérzet és rájöttem, hogy otthagytam az árut. Pénztáros kislány észre se vette, csak amikor visszacsörtettem és lekaptam a pultról, így végül minden rendben volt.
Hát ilyen jelenségek jöttek szembe velem ma reggel. Most meg zajlik az élet, megy a meló, miközben nagyon drukkolok, hogy mikor fogy már ki a flakonból az a dezodor, amit D. az utóbbi egy hétben használ, mert még szerencse, hogy nincsenek kint mínuszok és nyitott ablaknál ülhetünk, de még így is émelygek ettől a penetráns, átható, édeskés bűztől. Csak remélni tudom, hogy hamar elfogy (besegíteni a fogyáshoz nem tudok, mert nem teszi ki a placcra, lehet, hogy nincs is nála, pedig hogy megnyomnám, de még hogy!).