Tehát, ha úgy van, ahogy Füles mondja, akkor már kezdem érteni ezt a Magyarország-dalt. Nem vagyok meglepve magamon, hogy eddig ez nem jutott eszembe, mert az ilyen elvont gondolkodással mindig bajban voltam.
Például valamikor régen megismertem egy Dutka Ákos-verset, így kezdődött: "Vézna kicsi testem, ha már beléd estem ..." - az értelmezése megoldhatatlan problémát jelentett számomra: mi az, hogy a saját testéhez beszél? ki esett és hova? a saját testébe nem eshet ő maga, hiszen a kettő szétválaszthatatlan, és egyáltalán, micsoda hülyeség ez? Mert csak a nyelvi kifejezésig jutottam, egyáltalán nem voltam hajlandó a szavak mélyére nézni. Veres Péter nevezte magát a naplóiban sültrealistának, hát ez rám is illik, de nagyon.
Viszont akkor álljon meg a menet: szerintem Tyereskova sem úgy érti, ahogy kellene, mert az ő átiratából épp az derül ki, hogy a valóság mennyire más, mint a Geszti-féle idealizált kép. Na jó, ennél nagyobb gondunk sose legyen.