Ha valami nem fog hiányozni januártól, akkor ez a péntek délutáni utazás! Amikor a fél hármas vonat rendszeresen és következetesen négy kocsiból áll, ami a péntek délutáni létszámot figyelembe véve egyenesen ellenünk elkövetett merényletnek mondható.
De nekem ezt már csak kétszer, mondom, már csak kettő alkalommal kell elviselnem! Hip-hip hurrá!

Viszont a balkáni színvonalú utazás közben értek maradandó élmények is.

Szőke kis csaj kérdi a mellette ülő sráctól:
- Együtt vagytok még a barátnőddel?
- Aha.
- De durva! És mióta tart?
- Másfél éve.
Lehet gondolkodni, mennyire széles a kiterjedése a "durva" melléknévnek. Ha már egy hosszabb kapcsolat is durva ...

Valamelyik rágógumizenés rádióban pedig az ifjú műsorvezető hölgy, beharangozván a következő zenei blokkot, ezt mondta: "... és lesz minden, lesz rap, kemény rock és lesz bugyinedvesítő zene is, szóval maradjanak velünk ...".
Hát, nem is tudom, lehet hogy én reménytelenül konzervatív vagyok, mert az se tetszene túlzottan, ha egy fiú eresztene ki ilyesmit foga kerítésén az éterbe, de hogy egy lány ilyet mondjon, azt egyenesen gusztustalannak találom. Hogy is írja József Attila: "... de mi férfiak, férfiak maradjunk és nõk a nõk - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb..."

Nem sokkal ezután pedig egy másik adóból Ákos énekelt a fülembe egy különben jó számot, (hiába, tud írni ez a fiú), de ezzel az egy sorral nem tudok kibékülni: "...csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel."  
Mint a Szabó Lőrinc-féle "mint lámpa,ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom ..."
Egyáltalán nem vagyok feminista, sőt! Sok egyedi esetben nő létemre inkább férfipárti vagyok, de kedves Ákos, már bocsánat a kifejezésért, ezt a hímsoviniszta dumát kihagyhattad volna. Szerintem.