Nem javul semmi, a helyzet fokozódik. Sőt, helyzet van. Sőt, nem lehetne kiszállni egy picinykét, kérem szépen? Nyaff és hüpphüpphüpp.
Azonban az alagút végén ott a fény. De miért dudál?

Tehát, ha úgy van, ahogy Füles mondja, akkor már kezdem érteni ezt a Magyarország-dalt. Nem vagyok meglepve magamon, hogy eddig ez nem jutott eszembe, mert az ilyen elvont gondolkodással mindig bajban voltam.
Például valamikor régen megismertem egy Dutka Ákos-verset, így kezdődött: "Vézna kicsi testem, ha már beléd estem ..." - az értelmezése megoldhatatlan problémát jelentett számomra: mi az, hogy a saját testéhez beszél? ki esett és hova? a saját testébe nem eshet ő maga, hiszen a kettő szétválaszthatatlan, és egyáltalán, micsoda hülyeség ez? Mert csak a nyelvi kifejezésig jutottam, egyáltalán nem voltam hajlandó a szavak mélyére nézni. Veres Péter nevezte magát a naplóiban sültrealistának, hát ez rám is illik, de nagyon.
Viszont akkor álljon meg a menet: szerintem Tyereskova sem úgy érti, ahogy kellene, mert az ő átiratából épp az derül ki, hogy a valóság mennyire más, mint a Geszti-féle idealizált kép. Na jó, ennél nagyobb gondunk sose legyen.

Mint akit húsdarálón ledaráltak, de előbb még jól kiklopfolták. Pont így érzem magam.
Ráadásul a néhai axelero (ma pedig tonhal, ahogy andalgó nevezi) nem enged fel a netre. Hol aszongya, hogy "a tárcsázás már folyamatban", pedig egy frászt van folyamatban, hol meg olyat szól, hogy "nem lehet a távoli kiszolgálóval kapcsolatot létesíteni". Most percdíjért netezek a Tele2-vel, miközben ott az előfizetésem a t-online-nál. Ügyes!

Ma reggel rekordot döntöttem: ahhoz képest, hogy 6.20-kor ébredtem (ébredtem? ez azért túlzás, mondjuk inkább rémülten feleszméltem), mégis elértem a 7.05-ös vonatot. Nem volt semmi. Most próbálom kiheverni a mozgalmas éjszakát is (na nem úgy mozgalmas, sajnos), meg a rohanást is. Délutánig csak sikerül felkurbliznom magam. Addig is meló van, hajtás van, megy a mókuskerék körbe-körbe-karikába.

Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország... - na, az én gondolatmenetem már itt azonnal megfeneklik és utána énekelhet nekem tovább bárki bármit, mert csak akörül forgok, hogy mi az, hogy álmában? Hát nem itt él? Benne a közepibe', ugyi? Akkor minek álmodik róla? Álmodni Izlandról szoktam, meg a szentpétervári bolseohtyinszkij hídról, de nem a saját hazámról. Én legalábbis.
Meg mi az, hogy ölelésben bőség, meg igaz ügyben hűség? Ja, nehogy valaki megmagyarázza, mert értem én amúgy, csak nem tudok vele mit kezdeni és nem tehetek róla, de nagyon kampányszagú meg pénzszagú nekem ez az egész. Kampány valakiknek, pénz G. P.-nek. Nem vagyok kibékülve ezzel a nótával, na.

Andalgó kérdezte, hogyan mondják más nyelveken azt, hogy 'időt szakítani'.
Oroszul például így: выкроить время - szó szerint: 'időt kiszabni' - a szabásmintára, szabásra is ezt az igét használják, ettől érdekes a dolog.

Érdekes és érthetetlen teremtmény az ember. Mióta reális esélyem van arra, hogy belátható időn belül eljön a perc, amikor már nem kell naponta bejárnom, sokkal jobban elviselem D-t. Még beszélgetünk is. Sőt, jó tulajdonságokat is felfedezek benne, ami már tényleg újdonság tőlem. Szegény, ha tudná, hogy máris a megszépítő messzeség ködébe süllyedt, pedig még nagyon is egy légtérben vagyunk. De már nem sokáig, és ez igazán megnyugtató.
Mondom, különös állatfaj az ember. Ahogy valaha egy sanzonénekesnő dalolta: "Ilyen vagyok, ilyen, nem változtatsz ezen ..."

Itt van ez az óriásplakát, amiről lépten-nyomon ez a szép róka néz farkasszemet (huhh, minő képzavar) a járókelővel. Közben meg azt gondolja: "úgy látom, új lakók jönnek!"
Ez egy most épülő lakópark - sőt, lakókert! - reklámja, amely objektum egy igen szép természeti környezetben fog sitty-sutty keletkezni, mintegy kinőni a földből, hogy ily módon el is foglaljon majd pár hektárocskát abból a kevés zöldből, ami még ezt a szerencsétlen nagyvárost körülveszi. A kis rókának már ezért sincs sok oka az örömre - jön majd a sok Simabőrű, akikkel csak baj van, igaz-e, Vuk?
Ha pedig a dolgot az ember szemszögéből nézzük, aki sok-sok millióért éppen lakóparki lakást keres, nem biztos, hogy rókákkal szeretne együtt lakni hátralevő életében.  Ez a plakát, ha szó szerint vesszük, első blikkre azt sugallja, hogy jövendő otthona egyenest a vadonban lesz, körülvéve a természet flórájával és faunájával.  Pedig az se lenne jó, ha így lenne, de az se szerencsés, hogy a fauna élőlényei, élükön a rókákkal, már az építkezés kezdetén pánikszerűen fognak elmenekülni a környékről is, nemhogy még örvendezve új lakótársaiknak tekintenék az embereket. És igazuk lesz.
Reklámszakemberek profitcélú, kínnal kiizzadt ötletei, hol a ti határotok?