Hej, régi szép idők, a televíziózási ókor, amikor még Vitray közvetítette a műkorcsolya és jégtánc bajnokságokat! Mondanom sem kell, eleinte sok-sok évig csak fekete-fehérben nézhettünk mindent, ezért aztán Vitray a maga suta férfi-módján leírta nekünk a versenyzők ruházatát, hogy legalább nagyjából el tudjuk képzelni, milyen színeket láthatnánk, ha ... De mindezzel együtt olyan, de olyan nagy élmény volt akkoriban egy-egy élő közvetítés, hogy képesek voltunk fél éjszaka meregetni a szemünket, ha például olyan olyan országban rendezték a versenyt, hogy az időeltolódást nem lehetett kivédeni.
És az ugrások! Akkortájt egy-egy tripla ugrás óriási ovációval fogadott esemény volt és egy kűrön belül alig fordult elő legfeljebb egyszer. Ma meg tele vannak a programok triplákkal és nem ritka a négyfordulatos sem.
De amiről eszembe jutott Vitray, az a jelenlegi EB-közvetítés volt. A hangról ítélve azt hiszem, Z. Ildikó volt a tudósító egy jeges "szakmabeli" hölggyel kettesben. A másik leány keveset beszélt, Ildikó ellenben végig túltengett, mondta, mondta, mindenről megtudtuk a véleményét, heherészett, kacarászott, lelkesedett, meglepődött, felszisszent, ahogy éppen a helyzet hozta. Közölte azt is, hogy "szép!", meg azt is, hogy "elesett!" B@kker, itt ülök, látom, ha nem is mondod! Egy jégtánc kűrnek a zenéje legalább annyira alkotó eleme a hatásnak, mint a látható mozgás. De itt egy számot se lehetett nyugodtan végighallgatni, mert hol ezt, hol azt szúrta közbe.
Nem tudom, Torinóból ki fogja közvetíteni a versenyeket, de igazán visszaszerződtethetnék arra  a kis időre Vitrayt, aki hetvenen túl is csak annyit fog alábeszélni a versenyszámoknak, amennyit éppen kell és pontosan annyit, egy mukkal se többet! És hagyni fogja, hogy én engedjem hatni magamra együtt a zenét és a táncot, hogy én ámuldozzak a magabiztos ugrások láttán és én sajnáljam a versenyzőt, ha a jégre huppan, és engedi, hogy hadd legyen nekem véleményem erről, arról, amarról, mert Vitray hetvenen túl is remek érzékkel és főleg intelligenciával ítéli meg a pillanatot, amikor az ő véleménye esetleg érdekli a nézőt, de a fennmaradó időben hallgatni fog.