Mi is volt a héten?
 
Befejeződött a Szeress most, amit eleinte egyáltalán nem néztem, amikor pedig először belepillantottam, dühöngtem, hogy csupa vállalkozó, üzletember, gengszter, gyáros, unalmában-üzletasszony és ezek csemetéi a szereplők. Mintha legalábbis ez lenne a magyar átlag. Aztán az egyik nyáron nagyon uborkaszezon volt és tényleg jobb híján újra nézni kezdtem eme sorozatot. Aztán az idén ősszel már kezdett érdekelni, hogyan másznak ki ebből a sok bonyodalomból a forgatókönyvírók. Egyre inkább látszott, hogy a legagyafúrtabb cselszövések ellenére is Alexáék végleg összejönnek, valamint hogy Balla Iván, a főgonosz csakis csúnya véget érhet.
És lőn: esküvő, kibékülés, tékozló fiú visszasomfordálása, rafinált cselszövő anyuka meakulpázása, ja, és mindezek előtt természetesen a főgonosz csúf, de megérdemelt kipurcanása. A rossz elnyerte büntetését, a jók pedig jutalmukat és mindnyájan boldogan élnek - Iván kivételével - amíg meg nem halnak.

Új szomszédék a kiskutyájukat nem számítva is zajosak. A vaskaput csak döngve képesek becsukni, az autójuknak minimum tíz ajtaja lehet a csapódásokból ítélve, ezen kívül valami elektronikus hibája is van a motornak, mert mindaddig szikrák ugrálnak a tévén, amíg be nem áll a fiú az udvarba és le nem állítja a motort. Ezen kívül teljes nyugalommal meghagyják egész nap az éjjel leesett akármennyire nagy havat is a járdán (ami engem zavar a legkevésbé, mert nem járok abban az irányban egyáltalán, mások viszont igen), majd pedig este a fiatalember hazatérvén iszonyú vakargászásokat produkál valami vaslapáttal az utcán, ez jelenti a hókotrást, mert csendben, úgy látszik, az se megy neki.
Abban a házban ezt megelőzően is lakott egy család két gyerekkel, és bár nekik saját kocsijuk nem volt, de szinte naponta jöttek hozzájuk különböző családtagok, testvér, sógor, egyebek és mindenki autóval érkezett. A kapu ugyanez volt, de sose hallatszott, ha nyitották-csukták, a vendégek mindig beálltak az udvarba, de soha semmit nem észleltünk az érkezőkből, legfeljebb egy-egy ajtócsapódásból tudtuk, hogy megállt előttük egy autó.
Az új szomszédok nagyon fiatalok még és láthatóan nem szokták meg, hogy másokra tekintettel kellene lenniük. Persze, nem gyerekek már, családot alapítottak, pici babájuk is van, szóval felnőttnek tekinthetők, ezért már megtanulhatták volna az alkalmazkodás íratlan szabályait. Én biztosan nem fogom nekik elmagyarázni, mert a nevelésük nincs rám bízva, meg aztán nem is szokásom konfrontálódni és semmiképpen nem akarok házisárkány szomszéd néni lenni, de azért ez így eléggé kellemetlen.
Nagy pech, hogy itt valami rettentő idétlenül parcelláztak sok-sok évtizeddel ezelőtt: a telkek 8-10 méter széles és jó hosszú szalagparcellák, eleinte nyilván csak felosztották a területet és művelték, aztán valamikor később elkezdtek építkezni ezeken a keskeny csíkokon. Na mármost, ennek megfelelően a házak egyik oldala mindenképpen telekhatárra esik és mellettük alig van két-három méternyi szabad terület, tehát akármerre fordulunk, mindenképpen egymás szájában vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Az ágyam például kb. 30 centire van a faltól és ha a szomszéd udvarban valaki nagyobbat dobbant a lábával, az már váratlan zörejnek számít.
De ha már így van, eszerint kell élni, és ez általában sikerül is mindenkinek. Kivéve ...

Volt még vitaműsor a fotózásról, ahol láthattuk ifjabb Vitray Tamást, aki nem annyira külsejét, hanem hangját tekintve megdöbbentően tiszta apja: ha nem láttam volna, ki beszél, simán az öregebb Vitrayt hittem volna.
Volt rossz hír is, emiatt lesz kiért-miért drukkolnom, mert az élet már csak ilyen: van, aki megússza nagyobb baj nélkül, van, aki nem.
Volt nagy hóesés, következésképpen nagy hókotrás, volt szikrázó napsütés és sűrű, tejfehér köd is, valamint volt adónyomtatvány kitöltése kellemes csalódással fűszerezve, mert több pénz áll a házhoz, mint gondoltam.
És megállapítottam, hogy tévedtem, amikor azt hittem, hogy az adsl-reklámos kislánynak a kockásgatyás a párja. A folytatásból (amelyikben anyuka bemutatja a kigyúrt új apukát) kiderül, hogy a kiscsajnál a kókuszgolyós afro-amerikai fazon a nyerő. A lány viszont vagy nem ugyanaz, vagy meghízott, mert dupla olyan kerek a feje, mint a kollégiumos filmben.
És míg el nem felejtem, elkezdtek bedobódni a kampány részeit képező szórólapok egyik-másik jelölt arcképével és mézesebbnél cukrosabb szavaival a postaládákba. Amíg a kopogtatócédulák leadási határideje el nem jövend, ez a tendencia csak fokozódni fog.

Ilyenek voltak a héten. Eddig. Mert még csak péntek van.