Most pedig, hogy nekem se legyen jobb, itt is elkezdett szakadni a hó.
Azt pedig nem tudom, miért imádják annyira ezt az átkozott pdf-kiterjesztést??? Ha a gugliban nem figyelek eléggé és óvatlanul rákattintok egy találatra, majd pedig azt látom, hogy nem történik semmi hosszú, hosszú ideig, miközben sehova se tudok lépni, minden leáll, csak az a rohadt fájl töltődik, töltődik és amíg be nem tölti az összes oldalát, addig semmit, de semmit se tudok csinálni - na, akkor már tudom, hogy pdf-be tenyereltem bele. Ha előbb észreveszem, akkor választhatom a html-formátumot is, mert az is ott van mindig, de ki figyel mindenre?

 

Az előbb említett jóccakátból aztán semmi sem lett, legalábbis hajnali negyed négyig, merthogy addig töltögettem le a zenéket egy frissen felfedezett helyről. Tizenéves korom zenéit találtam meg, amelyeket már hetek óta hiába kergettem a neten. De jó!
Most pedig ennek megfelelően úgy érzem magam, mint egy kifacsart mosogatórongy. De megérte, bár az eszem időnként azt mondja, hogy nem vagyok normális. Ahelyett, hogy szépen betartanám az okosok ajánlotta szabályt, nevezetesen, hogy az éjfél előtti alvás a leghasznosabb a szervezetnek, én virrasztok és olyankor szórakozom a legjobban. Viszont más okosok azt is mondják, hogy minden napra kell valami lazító, kikapcsoló, mindent feledtető tevékenység - na, ennek legalább eleget teszek. Csak kicsit felfordítom vele a napi ritmusomat. Ez van.

 

Hogy az a ....! majd' megmondtam mi ... Mennyit kínlódtam ezzel a nyomorult rádióval, de az iframe eszembe nem jutott. Csak most. Megpróbáltam, hátha úgy működik. És lőn.

Viszont, ha pozitívan próbáljuk szemlélni a dolgokat, akkor egyrészt végül is eszembe jutott, ha késve is, másrészt pedig megint tanultam valamit. A tapasztalatszerzés a legjobb tanítómester, mindig mondom. Amiért megszenvedünk, az bevésődik. Mint most nekem a jó öreg iframe. Egy életre. Blográdiót ezentúl csukott szemmel is, bármikor, bárhova, bármekkorát.
Most pedig a jól végzett munka örömével: jóccakát! (De előbb még beletöltök abba a dobozba néhány zenét, ha már ott van, ne kongjon az ürességtől.)

 

"Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján
Régi szokás szerint menjünk Isten szerint iskolába."

Így kezdődik egy régi népszokás, a gergelyjárás éneke, mellyel a gyerekek járták végig a házakat és gyűjtötték a jószívű adakozók természetbeni adományait, valamint a kisebb gyerekeket is ezzel próbálták csalogatni, toborozni az iskolábajárásra. Kodály Zoltán is feldolgozta ezt a dalt Gergely-járás című kórusművében.
Mert ma volt Gergely napja, Isten éltesse a Gergelyeket és Gergőket!

 

Hogy is mondja az a helyes, gödröcskés arcú asszonyka a reklámban: "na, most ránk férne egy kávé!" - én meg, mivel nem kávézom, valami egészen mást kívánnék ebben a percben, mert most jutottam el odáig, hogy ez a nyűves blográdió legalább pop-up formájában előugrik. Tudom, hogy ez nem a legjobb megoldás, én sem így terveztem, de örülök, hogy ennyi sikerült, mert egyelőre képtelen vagyok megoldani, hogy szépen, pofásan beilleszkedjen oda a baloldali sávba az egész ablakocska, ahogy más normális bloggerek sokaságánál látom. Ha egyszer valaki felhomályosítana, hogy pontosan mit is kell beillesztenem a sablonba, ha a zenék, meg a radio.blog fájl egy másik szerveren van, akkor nagyon hálás leszek és az lesz a jutalom, hogy ezentúl nem kell felugró ablakot elviselni senkinek. És addig? "Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell ..." - remélem, minden jó gyerek tudja, miből idéztem, ugye?

Azt írja Füles, hogy az ottani megasztárféle verseny zsűrijében van egy ladyboy kinézetű valaki - na, ha most nem fojtom el a rosszmájamat, akkor én meg azt mondom, az semmi, de itt nálunk a versenyzők közt van egy ladyboy-féle valaki. Ami nem lenne nagy baj, de a hangja se üti meg a mértéket, legalábbis szerintem.

Ez a ráadás, meg a jutalom a hűségeseknek. (Mark Knopfler: Quality shoe)

Haha! ez lett volna, dehát ember tervez ... Tripod végez, szóval, beintett nekem, úgyhogy aki szeretné hallani ezt a számot (nekem tetszik), írja be a böngészőjébe ezt:
http://pannonia0.tripod.com/mark_knopfler_qualityshoe.mp3

 

Azért rendesek vagytok, hogy nem pártoltatok el egészen tőlem, amilyen semmitmondó firkákat dobálok ide mostanság. De nincs semmi ihletem, tunya, tehetetlen téli álomban leledzem, ilyenkor szoktam webkamerákat idelökni vagy idézeteket a Micimackóból. Most pedig zenék vannak soron, mióta összeszedtem egy jókora mp3-készletet. Ez mind, mind csak pótlék, hogy ne árvuljon el egészen ez a blog és a tulipánok se hiába virítsanak ott fent.
Aztán majd lesznek tartalmasabb gondolatok is biztosan előbb-utóbb.

 

Nagyon érdekes dolgokat produkál ez a freeblog. Például tegnap a Duran Durant feltettem egy másik tárhelyre, innen odalinkeltem, ebből az lett, hogy a link nem működött, illetve, azt jelezte, hogy nincs meg az oldal. Az oldal megvolt, mert ha a címsorba beírtam az egész url-t, akkor működött.
Aztán feltöltöttem a freeblogra a Duran Durant, a linket átírtam, azóta meg se jelent a bejegyzés sem, nemhogy működött volna. A szerkesztőben szépen ott volt, de az oldalon nem jött elő. Most az előbb felrémlett, hogy törölt bejegyzés után eddig is csak akkor működött az új, ha volt már utána még egy bejegyzés. Na, ekkor írtam ide ezt, most már működik az előző is. De hogy miért, miért??? Miért kell még egyet írni, ha egy törölt bejegyzés helyére írunk???
De ami még ennél is jobban bosszant, hogy ha ide felteszek még néhány zenét, betelik a tárhelyem, máshonnan pedig nem működteti. Blográdiót tehetnék fel, meg is van a program, de még nem volt türelmem beleásni magam, hogyan kell. Majd próbálkozom.

Ezt is szeretem hallgatni. (Duran Duran: Just a perfect day)

Rájöttem, hogy szeretem hallgatni Robbie Williamst. Ezt például.

 

Egyébként pedig Füles jól mondja: ránkfagyott a Golf-áramlat, mert tényleg ránkfagyott. Még világos volt hat óra körül, amikor ugyan csöpögött még az eresz, de a földön már jéggé fagyott a víz, ami fentről lecsurgott. Francos tél, nem akar vége lenni.

 

Kedves M. V.! A magyar melléknév és mint ilyen, kisbetűvel írandó, attól még nem kevésbé magyar, aki leírja, legfeljebb tiszteli a magyar helyesírást ahelyett, hogy mindjárt kiabálna.
A tesztet pedig nem magyarok találták ki. Találj ki magyar mondai alakokkal, akkor azt is kitöltjük.

Hogy valakinek folyton egy rugóra járjon az esze és van energiája állandóan kötekedni ...

Most éppen ez a teszt terjed blogos körökben. Én is kitöltöttem és Pallasz Athéné jött ki. Nem is rossz.

Épp ilyen most nálunk:

Másodszor dübörgött el előttünk a homokszóró autó, ez nálunk a divat: szórni szórnak, rá a hó tetejére, mert hókotró, az nem jár erre. Hogy ez mire jó, nem tudom.
Aaaaannyira, de aaaannyira hiányzott ez a hóesés, hogy csak na! Ha estig így esik, ahogy most és esetleg a szél is feltámad, amint jósolják, megint áshatom ki magunkat a hóból.
Nem baj, nálam itt kinyílt a tulipán és kész. Mert rebellis alkat vagyok.

Szegeden bezzeg semmi hó sincs, tessék nézni:



A szél pedig máris feltámadt, kezdhetek edzeni, mindjárt gyúrok bicepszre és csuklyásizomra, hogy este bírjam az iramot.

Hát, ami igaz, az igaz, madárka helyett inkább két hóembert kellene feltennem oda a lap tetejére. De nem, azért sem! 

Ítéletidő egyelőre itt elmaradt, hajnalban volt egy kis eső, de még az esővíztartályt sem töltötte meg, most pedig az ég majdnem derültnek mondható. Egészen gyenge szél fúj, hideg sincs, szóval, csak annyi a hiányosság, hogy nem süt a nap. Happy Saturday!

 

Úgy látszik, ma ilyen napom van, mindenről latin közmondások jutnak eszembe. Muzsi egyik kommentbejegyzéséről például az, hogy Poeta non sit, sed nascitur.
Ha ezt kicsit átszabjuk és költő helyett pedagógusra értjük, úgy is igaz. Mert én is úgy vagyok, hogy bár eszem ágában sincs, de mégis - amint már többen meg is jegyezték - olyan tanítónénisen magyarázok. Én ugyan nem érzem ezt, de külső szemlélő biztosan jobban meg tudja ítélni, ezért el kell hinnem. És erről nem is tudok leszokni, pedig hol vagyok már a gyerekektől ...
Ez ugyan nem latin, de az is eszembe jut, amit Pál apostol ír valahol: "pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint" - csak éppen nem pap és nem Melkizedek rendje szerint, de a többi stimmel. A tanárságról nem lehet leszokni, még akkor sem, ha sosem voltam annyira született pedagógus, mint például apám, akivel, amíg tanítottam, óhatatlanul összehasonlítottak a kollégáim, akik őt is ismerték régóta. Én pedig pontosan tudtam, bár senki sem éreztette, hogy az összehasonlítás nem az én javamra dőlt el. De ez nem baj, nekik megmaradt Nándi bácsi emléke, engem meg rég elfelejtettek és ez így van jól.
(Ja, aki érteni akarja, miről is beszéltem itten, szépen lefordíjja a latint, ez a házi feladat, és osztály vigyázz, satöbbi, satöbbi ...)

A hüvelykujjas hirdetéshez még annyit, ami ugyan eléggé intim információ ("intimus magánügy", ahogy Cseh Tamás énekli a Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza című nagybecsű dalban) hogy én az egér bal gombját nem a hüvelykujjammal szoktam nyomni, hanem a mutatóval, esetleg a középsővel. Ez csak most tűnt fel, hogy mire is akar rávenni az a banner, belegondoltam és rájöttem, micsoda marhaság ez.