Az egyik utcasarkon fiatal nő jött velem szembe, mellette egy zörgő műanyag triciklin nagy lendülettel gurult egy másfél éves forma pici lány fejebúbjától bokájáig rózsaszín kötott hacukában, gyönyörű kék szemekkel. Hirtelen ért a járdaszegélyhez, az anyja feléje nyúlt, ugyanazzal a mozdulattal kihúzta alóla a járművet, kézenfogta és elindultak keresztül az úttesten, miközben a pici így szólt: "jejejeje". Majd pedig teljesen ráhagyatkozva az anyjára, égszínkék szemekkel tekingetve körbe magabiztosan átvonult a betonon. Szép pillanat volt.