Hát jó, akkor beszéljünk egy kissé érdesebben:
Ha mondjuk, kifejteném, hogy ejnye-ejnye, milyen csúnya dolog, ha valaki röptében a legyet is ..., akkor két képernyőnyi indulattól sistergő leveleket fogok kapni bővérű olvasóktól? Ha arról írnék, hogy nahát, mennyire nem tudom elfogadni, ha valaki buddhista/mohamedán/krisnahívő/jehovatanúja/mormon/izraelita...stb., akkor az összes buddhista/mohamedán/krisnahívő/jehovatanúja/mormon/izraelita...stb. olvasó fog dörgedelmekkel bombázni? Ha azt fejtegetném, hogy előítéletekkel viseltetem a nem-heteroszexualitás iránt, akkor az összes meleg és leszbikus rámtámad majd?
Szándékosan vettem elő csupa olyasmit, amiről biztosan nem fogok rosszallólag szót ejteni, mert egyik embercsoport iránt sem érzek ellenszenvet. Azt hiszem, mindenki arról ír, amiről akar, aki pedig olvassa, azt gondol közben, amit akar. Illetve: sosem véletlen, mit gondol közben.

De tessék tudomásul venni, hogy a lehetséges sértődések elkerülése végett sem fogok mindig semleges témákat választani, nem fogok állandóan a napi utazásaimról, az emlékeimről, a gyerekkoromról, iskolai és munkahelyi sztorikról, kedvenc dalaimról, illetve a weben szerzett élményeimről írni csak azért, hogy tessen mindenkinek és ne lehessen belekötni. Arról írok, amit jónak látok, amiről van véleményem. És nem tartozik senkire, hogy közben mire és kire gondoltam. A gondolat és a fantázia pedig szabad. Mindenkinek.

 

A demenciáról

"A változatos, egyéni kórlefolyás néhány évtől évtizedekig tarthat, és szakaszokra osztható. (A kórfolyamat természetesen jóval az első tünetek megjelenése előtt elkezdődik.)

- Első szakasz (preszimptomatikus demencia):
az enyhe emlékezetzavarnak a beteg még nem tulajdonít jelentőséget, de szociális tevékenységében már rendellenességek jelentkeznek. Megjelennek a személyiségváltozás finom, korai tünetei; a beteg érdeklődése csökken; visszahúzódóbbá

- Második szakasz (incipiens demencia):
feledékenység, koncentrációzavar jellemzi, pl. a beteg hamar elfelejti a neveket, .vásárláshoz listát kell készítenie; tanulási képessége csökken, nehezen találja a megfelelő szavakat. Nehezebben végzi el a komplex mozgássorozatokat; gyakran zavar támad társasági és szociális viselkedésében is. Túlzott fáradékonyság, hangulati deprimáltság is jelentkezhet.

- Harmadik szakasz (definitív demencia):
az emlékezetzavar fokozódik, a közelmúlt eseményeit elfelejti, időben dezorientált, a mindennapi teendők ellátására csaknem képtelen. Gyakran téveszti a szavakat, ismételget, elveszíti a beszélgetés fonalát. Egyre ügyetlenebb lesz, összekeveri az öltözködési sorrendet, segítségre szorul a tisztálkodásban, extrapiramidális tünetek: jelenhetnek meg. Képtelen a számolásra, a pénzügyek kezelésére, viselkedésében súlyos logikai zavarok észlelhetők. Nyugtalan, szorong.

- Negyedik szakasz (súlyos demencia):
az emlékezet súlyos zavarának jelei, a beteg közvetlen környezetében is elveszti tájékozódását, gyakran hozzátartozóit sem ismeri meg, a beszéd összefüggéstelen, a szókincs elszegényedik, a mozgáskészség tovább romlik, ágyhoz kötötté válik; képtelen az önálló táplálkozásra; tisztálkodásra; pszichiátriai tünetek (hallucinációk, depresszió, téveszmék) jelentkeznek

Az egyes betegeknél eltérő mértékben lehet jelen amnesztikus zavar, dysnomia (szótalálási nehézség); vizuospaciális dezorientáció (jobb-bal-tévesztés, öltözködési apraxia, térbeli tájékozódási zavar); téveszmék, személyiségváltozások, illetve mozgászavar. A betegség progressziója nem egyenletes, hirtelen rosszabbodásokat változó időtartamú stagnálás követ."

Így vész el szép lassan egy emberből minden, amitől eddig az a bizonyos volt, akiből csak egy van a világon, "egyedüli példány", a saját személyisége, a megkülönböztető jegyek által meghatározott egyénisége, vagyis ő maga, "az" ember. Nem marad más, mint félelmek, szorongások, kényszercselekvések, rögeszmék, téveszmék, ezekből áll az egész ember és nem tehet róla. Ettől még borzalmas a teher a környezetének és neki magának is, mert annyit felfog, hogy ez mind nagyon is nincs rendben, de nem tehet róla. Azelőtt aktív volt, mozgékony, dolgozott, családot tartott össze, ötletei voltak, problémákat oldott meg, intézte, amit kellett - most pedig egy merő személyiségzavar és nem tudja, reggel van-e vagy este, hétfő van-e vagy kedd, nem tudja, hogy hívják a szomszédasszonyt és állítja, hogy nem tudja, merre van a villanykapcsoló, és nem tehet róla. És ha nem tudja egyedül felvenni a kardigánját, ha a cukorkára azt mondja és hiszi is, hogy tabletta fejfájás ellen, ha tanácstalanul fogja a lekvárosüveget és nem tudja, hogy le kell csavarni a tetejét, nem tehet róla. És igen, a mi fogalmaink szerint önzőnek látszik, mert be van fordulva, be van zárva önmagába, nincs más világ, csak az a belső, az az eltorzult, zavaros világ, ahol a múltbéli jelenetek időnként éles képekben bukkanak elő, de a jelen már nem jelent semmit, más emberek már nem jelentenek semmit, csak az én, az ego marad és annak pillanatnyi igényei - és nem tehet róla.
Ezt a három szót vésse az eszébe, akinek az a - kényszerű vagy vállalt - feladata, hogy demens embert gondozzon. De ha azt hiszi, hogy az ilyen ember bármit is azért mond vagy tesz, mert önző és gonosz, akkor hozzá se fogjon.

Van az úgy, hogy nem bír az ember szó nélkül hagyni valamit. Ez ilyen volt.

Tessék, annna, itt van a rád vonatkozó ehavi jóslat. Hogy tudsz-e valamit kezdeni vele, majd kiderül.

Rák

Hajlamos a hipochondriára, beképzel magának mindenféle bajokat, betegségeket. Ezeknek az az üzenete, hogy szeretné, ha egy kicsit jobban figyelnének önre. A szeretetet megkaphatja, csak ne a házastársától várja.

**************

Erre a két jegyre pedig Sybilla volt kíváncsi és ha jól értem, ő maga Halak jegyű. Amennyire én ismerem a családi viszonyait, a jóslat első mondatán remekül fog szórakozni. A második mondat viszont elgondolkodtató és nyilván el is töpreng majd felette. Jó mulatást, Syb!

Halak

Érdemes lenne orvosi vizsgálatot beiktatni a programjába, ha gyermeke, illetve unokája többször levertnek érzi magát. Egy régi kapcsolat miatt viszont ön érezheti betegnek magát, amitől, illetve akitől megszabadulhat, ha igazán akar.

Ikrek

Anyagi gondok tehetik álmatlanná az éjszakáit. Ráadásul megcsúszhat, kificamíthatja a lábát, a gyógykezelés jócskán megterheli a pénztárcáját. De ne csüggedjen, a jövő jót ígér, pompás változás előtt áll, s a pénzügyei is rendbejönnek.

Kezdődjön a hétvége ezzel a dallal:

Valahol Európában - részlet

Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,
Egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
Hogy mégse adjuk fel.
Mert a jó, a rossz csak szó.
Olyan, ami sokszor változó,
De egy ismerős hang az megmarad,
Máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely.

A zene az kell, mert körülölel,
És nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít,
Bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más,
Különös és sokfajta szokás,
De hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák.

Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van, aki csak árva és sose volt jó.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép.

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
És van, aki majd játszik, és sose nő fel,
De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél,
És van, aki bátran és okosan él.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.

A zene is csak ettől igaz,

És a dal csak így lesz szép, Így lesz szép.
A zene az kell, nem adjuk fel,
Hogy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el!
Zene az kell, mert körülölel,
Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép.

Ha majd egyszer olyan égre nézhetünk fel, ahol ilyen cumulusoké lesz a főszerep és mögöttük gyönyörű napsütésben bízhatunk - na akkor, akkor végre nyár lesz.

"Az idegei megviseltebb állapotban lehetnek, aminek oka a munkahelye, a megélhetési harcok. Ne fortyogjon titokban, hanem fogalmazzon nyíltan, így adhatja ki a mérgét. De ne otthon, hanem azon a helyen, ahol felbosszantották."

Ezt mondja a Bikák horoszkópja erre a hónapra. Akkor tehát nem fortyogás, hanem méregkiadás, nem otthon, hanem idebent? Eszerint kedvencemre, D.-re nagyon csúnya idők következnek most, hajjaj!

 

Még valamit, utoljára az időjárásjelentésekről: eszembe jutott, mi idegesített még Aigner Szilárdban halálosan, mármint a derűs kifejezésen kívül. Az, hogy  soha nem a köszönéssel kezdte, hanem belevágott a mondókájába és már nem tudom, hány mondatot elhadart, amikor mintegy mellesleg közbeszúrta, hogy "Jó estét kívánok". Ettől megőrültem minden alkalommal, nem tudom, honnan szedte ezt a módit, de baromira idegesítő volt.
Egy szó, mint száz, egyik rosszabb, mint a másik, egy kivétel van: az a bizonyos hosszú gyerek az m1-en, akit még a leköszönt Vissy Károly mutatott be mint utódját. Úgy tudom, ő meteorológus hallgató, vagy valami ilyesmi, szóval legalább ért is ahhoz, amit beszél, ellentétben a többiekkel és annyira kedves, ahogy a palócos tájszólását próbálja irodalmias kiejtéssel leplezni, de szerencsére nem mindig sikerül neki.

 

Arra értem haza délután, hogy az egyesen éppen ismételték a T-Akták Krisna-hívőkről szóló adását, amit a maga idején nem láttam. Egyből ottragadtam és lestem, hátha ismerőst látok, mármint innen a blogvilágból ismerőst, mondjuk Manorama prabhut vagy Ági matajit, esetleg Ricsit, de sajnos, egyiküket sem szólaltatták meg. Mivel kettőjükről tudom, hogy rendszeresen megfordulnak vasárnaponként a budapesti templomukban (időnként Manorama is), meglehet, hogy láttam is őket az ott készült felvételeken, csak nem tudok róla, mert nem ismerem az arcukat. Különös élmény volt hallani a riportokban azokat a kifejezéseket, amelyeket az ő írásaikból ismertem meg, japázást, halavát, ahogy az anyagi világról beszéltek, meg a lélekről, amit nem is olyan egyszerű elképzelni. És mindegyikük mosolygott, mindvégig mosolygott.
A kilencvenes évek elején, amikor hirtelen már mindenről lehetett beszélni a médiában, talán éppen szegény Déri János Nulladik típusú találkozások c. műsorában hallottam először a krisnásokról, ez nagy újdonság volt nálunk. Aztán különböző témájú műsorokban többször is megszólaltatták egyes képviselőiket, Danka Krisztinát például (akivel a mai műsorban is hosszan beszélgettek). Nem lehetett nem felfigyelni rájuk, engem legalábbis nagyon megragadott és érdekelt az a szemlélet, ami a megnyilatkozásaikból áradt. Nem szektások, nem akarnak erőszakosan téríteni (persze szeretnék minél több emberrel megismertetni a hitüket, de ez nem baj).  Azt hiszem, a mosolyuk is őszinte.

 

Médiáramorgós

Esti ide-odacikázásaim közepette hallgatom Pataki Zita műmeteorológust (mert nem meteorológus, egész más végzettsége van) a tévében és már előre hegyezem a fülem, kihagyja-e vajon azt a két sablont, amit évek óta puffogtat. Jelentem, tegnap sem hagyta ki. Ezek a következők:

• vmiben bízhatunk/bízhatnak (pl. sok napsütésben bízhatunk)

• vmié lesz a főszerep (pl. a keleti országrészben a napsütésé lesz a főszerep)

Hogy ezeket honnan szedte valamikor és hogyan képes minden áldott nap beépíteni a mondókájába?! Egyszer-kétszer még elmenne, de állandóan? És hogy nem veszi észre magát?! Vagy mások, rendező, szerkesztő, bazi_nagy_pénzeket_felmarkoló_stábtag egy se veszi észre és nem mondja neki, hogy Zituska, fogalmazd már át valahogy másképp ezeket a marhaságokat a saját szavaiddal, ahogyan már az elemi iskola második-harmadik osztályában is tudtál a saját szavaiddal fogalmazni. Vagy ha végképp nem megy, akkor menjél már vissza, Zituska, tanítani, ami a szakmád, ennek a suskának a töredékéért, kicsi csillag. Két ilyen ortopéd, idióta, képzavaros sémát süt el minden nap és senkinek se szúr szemet ott a csilivili tévében.
Arról már nem is beszélve, hogy sikeresen átvette nagy elődjétől, Aigner Szilárdtól (aki nagyon cuki ember, semmi bajom vele amúgy) azt a hülyeséget, hogy az égboltot és az időt következetesen derűsnek mondja. Holott a hangulatom lehet derűs attól, hogy az ég derült, vagy nézhetek valami kedves jelenetre derűs képpel, de az idő vagy az ég nem lehet derűs, csak derült, napfényes, ragyogó, vagy valami hasonló. Szerintem.

Még mindig időjárásjelentés: a tv2 időjósai következetesen átlépkednek valami számunkra láthatatlan kerítést, akármit (tudom, blue box technika stb.) miközben az előrejelzést mondják. Ritkán nézem ennek a csatornának a híradóját, de olyankor mindig megütközöm ezen: micsoda agyament gondolat? Néha még le is ülnek valami szintén láthatatlan ülőkére, aztán folytatják a jövés-menést. Ki volt az az elvarázsolt lélek, aki ezt kitalálta a szerencsétleneknek? Felvenném egy külön e célra kialakított munkahelyre és heti 40 órában minimálbérért lépkedtetnék át vele egy 60 centi magas palánkot.

Nna, ma rájárt a rúd az időjósokra nálam.

 

Jelentem, Fejér megye északi csücskében délután óta nagy hó esett, nagyobb, mint a múlt héten és még most is esik. Az este folyamán kétszer ástam ki magunkat a hóból, csak azért nem többször, mert úgy döntöttem, értelmesebb megvárni, hogy reggelre mekkora lesz a termés és majd hajnalban újra nekiveselkedek. Most viszont már a szél is feltámadt, ebből hófúvás lesz, amitől aztán a Máv, ahogy én ismerem, jogot formál majd holnap a késésekre, mondván, meg kell tisztítani a váltókat. Szép kis reggelnek nézünk elébe. De még mindig inkább hó essen, mint ónos eső.
Este éppen cd-ket másoltam, az egyikkel már készen voltam, betettem a másikat és beindítottam a Nérót, amikor többször egymás után, egy-egy másodperces áramingadozást lehetett megfigyelni. Ennyi persze elég volt ahhoz, hogy a gép kikattanjon, majd újraindított. Még szerencse, hogy csak az ISO-fájlba mentés zajlott rajta, mert ha már az írás fázisában tartott volna, dobhatom ki a lemezt.  Aztán a késő esti híradóban hallom, hogy másutt is voltak rövid ideig tartó áramszünetek, mert a széltől bizonyos vezetékek összeértek. Vajon hány cd végezte ma emiatt a kukában?

 

Annak azért örülök, hogy egy aktív iskolaigazgató pedagógus, aki benne van a sűrűjében, egyetért velem abban, hogy nem kellene ilyen megterhelésnek kitenni a mai nyolcadikosokat. És ők a saját iskolájukban igyekeznek is enyhíteni a feszültséget a játékos megoldásokkal. Mert az lehet, hogy a gyerek azután még sokfelé orientálódhat, de azért mégse mindegy, hogy tizennégy évesen máris szorongania kell egy ilyen megmérettetéstől. Én az utóbbi években elborzadva néztem végig, hogy a környezetemben lévő kollégák gyermekei nyolcadikos korukban egy-két hónap alatt öt-hat különböző középiskolába is felvételiztek, egyik héten az egyikbe, pár nap múlva a másikba, felvételiről-felvételire rohantak, hogy valamelyik majdcsak bejön. Eközben pedig sorban kiderült, hogy egyik-másik felvételi nem sikerült, aztán ezzel a kudarcélménnyel kellett szerencsétlen flótásnak a következőre készülnie és ott is teljesíteni. El lehet képzelni, hogy a végére az egész család idegroncs lett, élén a gyermekkel, akinek ez a vesszőfutás többet ártott, mint használt. Ez már nem egészséges izgalom éppen azért, mert mindegyik ilyen vizsgában benne van a kudarc lehetősége is, és ebben a korban még nem kellene a gyereket nyomasztani ilyesmivel. Tudom, hogy most szombaton nem erről volt szó, lehet, hogy valóban egy komolyabb témazárónak felelt meg ez az egész, de akkor is. Miért nem juthat be egy gyerek még ennél is egyszerűbben egy középiskolába? Ott aztán majd kiderül, hogy mennyire bírja, még iskolán belül is van lehetőség egyes tagozatok közti átnyergelésre, és 4-5 év alatt tapasztalatokat gyűjtve folyamatosan megérlelődik benne a saját útja, amin majd tovább akar haladni.
Persze erről azonnal eszembe jut, hogyan kerültem én be annak idején az őskorban középiskolába. Beadtam a jelentkezési lapot, amire beírtam a helyi, kerületi gimnázium nevét, azt hiszem, mást nem is, mert nem emlékszem, hogy felmerült volna valamilyen más lehetőség. Budapest egyik külső kerületében, a tizenhetedikben laktunk, ott születtem, apám ott volt tanár, és bár a gimit parasztegyetemnek csúfolták a környéken, fel sem merült, hogy valahová a város belsejébe járjak középiskolába. Oda tőlünk csak olyanok jelentkeztek, akiknek valami különleges tehetségük volt, tehát konzervatóriumba vagy képzőművészeti gimnáziumba akartak menni, meg esetleg egy-két magát nagyra tartó család íratta nevesebb gimnáziumba a gyermekét, de ilyenek aztán tényleg csak elvétve akadtak köztünk. A többieknek nagyon megfelelt a helyi gimnázium. Felvételi nem volt, hanem amikor eljött a beiratkozás napja, apám elkísért a gimibe, ott kiderültek a részletek, milyen tagozatos osztályok indulnak, milyen nyelveket lehet tanulni, stb. Eközben apu összetalálkozott ott tanító kollégáival és egyikük, bizonyos Juhász Jenő tanár úr felhívta a figyelmét, hogy neki most indul első osztálya, orosz tagozatos osztály lesz, a másik idegen nyelv pedig a latin. Na, erre egy emberként csaptunk le apuval, rögtön tudtuk, ez kell nekem. A németet mindig utáltam, a franciát nem ismertem, a matek tagozat pedig szóba se jöhetett, mert a kémia után a matekhoz voltam a leghülyébb. Így aztán abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy az utolsó előtti évfolyam volt a mienk, amelyik még tanult latint, aztán odafent a minisztériumban valami nagyokosok megszüntették sok-sok évre, úgyhogy az egyetemen az első évfolyamon fonetikából csak nekem és még egy csoporttársamnak nem jelentett gondot a hangképző szervek latin neveinek megtanulása, mert csak mi ketten tanultunk latint, a többiek vért izzadtak. És természetesen sok-sok egyéb ismeret megszerzéséhez is nagyon hasznos volt, amit Juhász Jenő, osztályfőnökünk (ahogy hívtuk: Juhász apánk) a latin nyelvről, nyelvtanról, római kultúráról a fejünkbe töltögetett a négy év alatt nagy-nagy türelemmel és szeretettel. A szakdolgozatomat is kódexhasonlításból írtam, vagyis a latin nyelvű  Máté-evangélium egy fejezetét és a Müncheni-kódex azonos részének szövegét hasonlítottam össze nyelvtörténeti meg mindenféle szempontból. Nagyon szerettem azt a gimit, Juhász Jenőt (aki pár éve ment nyugdíjba ugyanonnan, hetvenvalahány éves koráig teljes szellemi frissességben tanított), meg a többi tanáromat is. Mondhatja bárki, hogy persze, a hatvanas években más világ volt, hát igen, de nem is sérültünk olyan hamar, majd csak később, a nagybetűs életben.
Kedves nézőink, oktatástörténeti adalékunkat hallották. Előbb-utóbb folytatása következik. A viszonthallásra!

 

De jó lenne, ha sikerülne valami otthon végezhető munkát találnom az elkövetkező 6 évre! Ugyanis akkor telik le a lakáshitelem. Az idén elmehetnék előnyugdíjba, mert betöltöm az ötvenhetet, megvan a 38 év munkaviszonyom is hozzá, csak egy a bibi: sokkal kevesebb lenne a nyugdíjam, mintha kivárom az időmet, és ennyiből nem fogom tudni abszolválni a törlesztést, rezsit és a mindennapi életet. Viszont ha ezt a kevés nyugdíjat és a mellékkeresetet összeadnám, még jobban is jönnék ki, mint most. Eddig a nyugdíj említésétől is hányinger kerülgetett, annyira nem érzem magam se néninek, se rozzantnak, se szellemileg hanyatlóban lévőnek és úgy gondoltam, hogy amíg csak munkahelyem lesz, dolgozni fogok. De az utóbbi hetekben annyira összejött minden otthon is, igazság szerint már most se szabadna napközben egyedül hagynom anyámat, mert nem tudja ellátni magát, meg aztán olyan mértékben kezdenek ellehetetlenülni a munkahelyi körülmények idebent, hogy egyre többször keresem az ürügyet az otthonmaradásra, ami rám egyáltalán nem volt eddig jellemző és  ebből előbb-utóbb baj lesz. Ezt a kettős prést nem fogom bírni büntetlenül, egyszercsak azt fogja mondani a szervezetem, hogy állj!  És akkor aztán tényleg itt a csőd.
Maradhatnék a munkahelyemen is, mint nyugdíjas, mondjuk hat- vagy négyórásként, amilyen helyzetben van az intézmény, még örülnének is, hogy kevesebb fizetést kell adniuk. De ennek nagy kockázata van: abban a pillanatban, ahogy a cég csőd szélére kerül, a leépítésnek ez a menete: elküldik a nyugdíjasokat, majd pedig a részmunkaidősöket. Ezt egy évvel ezelőtt már végigasszisztáltam, amikor 13 milliós tartozást halmoztunk fel és vészhelyzet volt. Tehát részmunkaidősnek lenni, plusz még nyugdíjasnak is, ez teljes bizonytalanságot jelent, bármikor azt mondhatják, hogy sorry, helyzet van, neked meg úgyis ott a nyugdíjad, bocs, de megválunk tőled.
Tehát ha valaki tud valami otthon végezhető melót: adatbevitel, katalóguskészítés, retrospektív konverzió (könyvtárosok értik, mi ez: régi katalógus gépre vitele), másolás, oroszról-magyarra fordítás, olaszról-magyarra fordítás, 18-19. századi magyar, orosz, olasz szövegek átírása gépre, vagy kéziratos szöveg átírása gépre, interneten, mailen, floppyn, cd-n szállítható munka, kérem szépen, szóljon! Hirtelen ötlet volt, hogy ideömlesztem a gondomat, de annyian jártok errefelé, és hátha valaki hall valami idevágót a környezetében, sose lehet tudni. Köszi mindenkinek!

Ez nem Szemlédi András lottóötös-nyertes fizetett hirdetése volt!